Warning: session_start(): Cannot send session cookie - headers already sent by (output started at /USER/multiculti/wp-includes/admin-bar.php:1) in /USER/multiculti/wp-content/plugins/ready-ecommerce/classes/req.php on line 9 Warning: session_start(): Cannot send session cache limiter - headers already sent (output started at /USER/multiculti/wp-includes/admin-bar.php:1) in /USER/multiculti/wp-content/plugins/ready-ecommerce/classes/req.php on line 9 Amit nem lehet megszokni külföldön - Multiculti.hu

Külföldről kulfold

Published on november 3rd, 2013 | by Multiculti Juli

0

Amit nem lehet megszokni külföldön

Olaszország

 

olaszorszag1. Sorbanállás – Az egyik legidegesítőbb, hogy az olaszok nem tudnak sorban állni. Nem is akarnak. Az ország déli felében ez valószínűleg még rosszabb, észak-Olaszországban mindenesetre a piacon a kofáknál is sorszámot kell húzni, egyébként tömegverekedés alakulna ki. A sorszámhúzás helyett sokszor kordonok között kell várakozni (pl. mozik jegypénztáránál), de itt is résen kell lenni, mert ha az ember nem foglalja el a testével a kordonok közötti teljes szélességet, a mögötte álló simán meg fogja próbálni leelőzni. És ha már a teljes szélesség elfoglalásánál tartunk: az emberek a legváratlanabb helyeken állnak meg beszélgetni, és mindig úgy, pont középre, hogy nehogy véletlenül el lehessen menni mellettük. Igen, a metróról se engedik a felszállók, hogy előbb leszálljon az ember. Ilyenkor szólni kell, mert maguktól nem mennek odébb.

 

2. Zárva tartás – Semmin nem háborodik fel jobban egy észak-olasz, mint ha a „siesta” szót használják velük kapcsolatban. Sziesztázni ugyanis csak délen szoktak (azért megy ott olyan rosszul minden!), északon nincs szieszta. Érdekes módon a legtöbb bolt mégis zárva tart délben kb. fél egytől háromig. Az igazán nagy üzletek vannak csak nyitva egész nap, ott ki is van írva, hogy „orario continuato”. Ön gyakran ki szokott ugrani ebédidőben bevásárolni vagy megvenni valami szükségeset? Na ilyet Olaszországban nem lehet, csak munka után. Ráadásul a boltok többsége a hét valamelyik napján nem nyit ki egy fél napra. Ez gyakran hétfő délelőtt vagy hétfő délután, de pl. Torinóban a legtöbb kisbolt valamiért szerda délután tart zárva, a lényeg, hogy minél nehezebb legyen kitalálni/megjegyezni, hogy hova mikor lehet menni. Ja, és éjjelnappalik egyáltalán nincsenek, vasárnap is minden zárva, kivéve egy-két külvárosi hiperüzletet. Itt nincs olyan, hogy este nyolckor vagy vasárnap délelőtt leugrok a kisboltba, mert elfogyott a tejföl. (Tejföl sincs Olaszországban egyébként.)

 

3. Szenvedély és érzelem – Az olaszokat a közhely egy szenvedélyes népnek tartja, és ki gondolta volna, azok is. De annyira, és ezen a mai napig mindig megütközöm, hogy gyakorlatilag mindent a „passione” (szenvedély) vagy az „emozione” (érzelem) szóval reklámoznak. És nem csak a mosóport meg a joghurtot. A torinói olimpiának az volt a hivatalos szlogenje, hogy „passion lives here”, de pl. a csak focit közvetítő kábelcsatornát is azzal reklámozzák, hogy micsoda „emozione” megnézni a gólokat ezen a csatornán. Az olaszoknak egy focimeccs nem izgalmas, hanem szenvedélyes és érzelemdús.

 

4. Ágynemű – Olaszországban nem is lehet olyan ágyneműt kapni, mint nálunk, csak olyat, amit a széleken be kell tűrni a matrac alá. Az ember mintha egy zsebben aludna – nem dughatja ki a lábát, ha melege van. Az Olaszországba látogató magyar turisták általában a szállodában kiráncigálják takaró széleit a matrac alól, én ilyenre ugyan nem vetemedem, de azt se mondanám, hogy hat év alatt sikerült volna megszokni a betűrt ágyneműt. Mindig felüdülés Magyarországon a betűretlen takaró-paplan.

 

5. Kaja, kaja, kaja – De úgy általában az is elég megdöbbentő tud lenni, hogy itt mennyire az (egyébként fantasztikusan jó) kaják és az evés körül forog minden. Még a konditeremben gyúró keménycsávók is arról beszélgetnek fekvenyomás közben (a saját fülemmel hallottam), hogy ki-mit-hogyan főz a hétvégén, hogyan fűszerezi a paradicsomszószt, stb. Plusz gyakorlatilag minden egyéb program az étkezések időpontjához van szervezve. 

 

6. Kenyér – A fentiek fényében még megdöbbentőbb lehet, hogy milyen nehéz feladat észak-Olaszországban normális kenyeret venni. Ezt szokták a legkevesebben elhinni, pedig így van: a legtöbb olasz kenyér fehér, íztelen, túlkelesztett, nincs rendes héja, belül viszont felpuffadt-üres, nem lehet harapni, mert morzsálódik, Toszkánában ráadásul direkt sótlan is. Ezért van mellesleg, hogy olyan sok remek olasz kenyérhelyettesítő létezik: a sokkolóan rossz ligúr kenyér helyett az olasz riviérán inkább focacciát fogyasztanak, a tengertől távolabb levő helyeken pedig a grissini nevű piemonti óriásropi hódít. Úgynevezett „pizzakenyeret” viszont csak Magyarországon láttam még.

 

7. Konnektorok – Na ez valószínűleg az olaszokat is idegesíti, de ők valamennyire csak hozzá vannak szokva, mert ebbe születtek. Én meg évek múltán is mindig megütközöm azon, hogy itt legalább háromféle, egymással csak részben kompatibilis konnektorszabvány van használatban egyszerre. Ha az ember vesz valami kütyüt, egyáltalán nem biztos, hogy otthon be fogja tudni dugni a falba. Sőt, minél nagyobb a kütyü, annál biztosabb, hogy nem (pl. hűtő, mosógép), de nekem volt már olyan laptoptöltőm is, amint nem kettős, hanem hármas villával kellett bedugni a konnektorba. Már ha az ember talált háromlyukú konnektort, mert ilyen csak a modernebb lakásokban van. Az elektronikus szerkentyűket árusító olasz boltokban mindig külön részleg van a konnektoradaptereknek.

 

8. Színház – Aki világéletében Budapesten élt, annak fogalma nincs, mennyire el van kényeztetve. Egyrészt a bulik is jobbak Magyarországon, de ha van valami, amiben a magyar művészi élet világszínvonalú, az a színházcsinálás. Ha Olaszországban vagyok, nem azért járok havi 2-3 helyett évi max. 1-2-szer színházba, mert a jegy háromszor annyiba kerül, hanem azért, mert eddig kizárólag borzasztóan rossz előadásokat láttam. Mesterkélt, erőltetett, fantáziátlan, színjátszós minden olasz előadás, egyszerűen irritálóan rossz volt az összes, amit láttam. Egyszer egy budapesti színházi rendezőnek volt szerencsém felhánytorgatni ezt a témát, aki erre azt mondta, hogy ő ugyan csak párszor volt Olaszországban színházban, de csak „ripacskodást” látott. Ezek szerint a szakember is alátámasztja a tapasztalataimat.

 

9. Este 4-kor – Egy dolog, amit mindig elrontok: egyszerűen nem tudom megszokni, hogy Olaszországban már délután buona serát kell köszönni. Amikor otthon még simán jó napot kívánunk, akkor itt már bőven jó estét szokás kívánni, például ha az ember a délutáni nyitva tartáskor megy be a boltba mondjuk 4-kor egy buon giornóval, biztos, hogy buona serát fognak visszaköszönni. Valamiért a mai napig el szoktam rontani.

 

10. Eső – Amikor kikerültem Olaszországba, azt hittem, milyen szuper, végre melegebb éghajlaton leszek. Csak sajnos ez a környék pontosan ugyanannyira fekszik délen, mint Magyarország, azaz a klíma nagyjából ugyanolyan, mint otthon. Egy nagy különbség van: nagyobb a pára és sokkal, de sokkal többet esik az eső. A Wikipédia adatai szerint Budapesten egy évben átlagosan 592 mm csapadék hullik. Velencében ugyanez az adat 801 mm, Torinóban 914 mm, Milánóban pedig 943 mm. Érdekes módon az esős időjárásáról híres Londonban is csak 591 mm eső esik egy évben, kb. ugyanannyi, mint Budapesten. Ehhez képest Olaszország megdöbbentően esős, főleg tavasszal és ősszel, és a levegő is szokatlanul párás egy magyar tüdőnek, ami azt is magával hozza, hogy a nagyvárosok levegője borzasztóan szmogos, az ég alja körös-körül szürke a derűs napokon is.

 

11. Nincs borravaló – Utálok borravalót adni. Utálom, hogy egy magyar benzinkutas, vízvezeték-szerelő, sőt, esetleg orvos is bizonyos esetekben mintha elvárná a csúszópénzt, a pincérekről, taxisokról, fodrászokról nem is beszélve. Olaszországban ilyen nincs, ha a vacsora harmincöt euróba került, akkor azt fogják a számlára írni és kész. A borravaló nélküli társadalom egy megszokhatatlanul jó dolog. Akárhányszor fizetnem kell valamit Olaszországban, mindig az jut eszembe, hogy milyen kényelmes és üdítően normális, hogy nem kell a borravalózással trükközni, hanem megmondják, hogy mennyi, és azt kell kifizetni.

 

12. Minden szép – Olaszország annyira szép, hogy az évek után is mellbevágó. Nemcsak a táj szépségéhez nem lehet hozzászokni, hanem általában az is rátesz egy lapáttal, hogy milyen harmóniában van a környezet a túlnyomórészt szintén gyönyörű épületekkel. Magyarország szintén kivételesen gazdag a gyönyörű panorámákban, de Olaszországban a teszkó parkolója is tud lélegzetelállító lenni (mondjuk pont Tesco nincs Olaszországban). Azt hittem, hogy ez az effektus az évek múltával kevésbé lesz erős, de nem, most is folyamatosan egyik ámulatból a másikba esem. Szerintem itt minden szép. Nem tudok hozzászokni.

 

Portugália

 

DCF 1.01. Állandó késés – A találkozó megbeszélt időpontja után szólnak csak telefonom, hogy kicsit késni fognak, kb. 10 perc, ez minimum másfél óra. Szinte semmi sem kezdődik időben, a munka, óra, tömegközlekedés. Ha az ember vacsorára hivatalos este kilencre, a vendéglátó még csak akkor megy el bevásárolni, jó esetben fél tízre lesz vacsora.

 

2. Buli és az alkohol – Lavórból inni a sangriát (bor+ sprite+ narancs, fahéj meg ami éppen otthon van, mindent bele) csak eleinte fura, de hogy a rövid italokat senki sem bírja, az is biztos, egy laposüveg házipálinkát csak 15 egyetemista tudott meginni. Mindig mesélik, milyen nagyokat buliznak, pedig a közös vacsora után hajnal 1-2 körül mentünk szórakozóhelyre és 3-4 felé már vége is volt a bulinak.

 

3. Bűz – Szardíniaszag van, ami az óceán parti gyárakból jön.

 

4. Fűtés – Nincsen fűtés a lakásokban, persze nincsen olyan hideg sem télen, de este 4-5 fokban februárban-márciusban azért befűtene az ember, főleg, hogy parkettás lakásban nem jártam kint az ország semelyik részében.

 

5. Minden portugál – Mindent mi találtunk fel régen, ez kicsit olyan magyaros.

 

6. Trágárkodás – Az északiak minden második szava káromkodás, ráadásul nem is túl választékos.

 

Svédország

 

svedorszag1. Stockholmi naptárélet – Ebben a nagyvárosban nincs spontaneitás. Ha barátokkal szeretnél találkozni, napokkal előre időpontot kell egyeztetni, kinek mikor jó, nagyon ritka ugyanis, hogy a svédek felhívják egymást ezzel: te, mit csinálsz ma est? Egy szintén bevándorló ismerősöm ezt úgy fogalmazta meg, hogy ebben a városban nincs élet, nem lüktet, hanem beprogramozottan megy. Ennek megfelelően ha baráti vacsorára vagy hivatalos 6 órára, és 6.05-kor állítasz be, az irdatlan pofátlanságnak számít. Ha 6-ra vagy hivatalos, az azt jelenti, hogy 6-kor tálalják a kaját. Ezen kívül a svédek hetekben számolnak. „Mit csinálsz a 36. héten?” „Iskolai szünet a 9. hétben.” Hajmeresztő.

 

2. No feelings – Ellentétben Olaszországgal, itt semmi nem szól a szenvedélyről. Nem látsz csókolózó párokat, hahotázó járókelőket az utcán, az ember a magánügyének tartja az érzelmeit. Nem azt mondom, hogy jó dolog, ha a friss gerlicepár az utcán falja fel egymást, de az tényleg extrémbe hajló, ami itt megy.

 

3. Praktika – Ez egy praktikus népség. A kombiautók hazája. Az utakon futó 10 kocsiból 8 tuti kombi. Az egész életüket belengi a praktikusság eszméje. A reklámszlogenek is a praktikusságot vésik az agyadba. Egyre jobban elterjed, hogy az embernek mindent magának kell csinálnia. Ugyanígy busásan perkálsz vizitdíjat (háziorvosi látogatás 200 korona, szakorvosnál 350), és ugyanúgy minden szolgáltatásért, drága a kétkezi munka és az emberi erőforrás. Az IKEA-koncepció (szereld össze magadnak) tényleg tükrözi az egész svéd társadalmat.

 

4. Süti-kávé – Nemzeti eledelük a fahéjas csiga, a kanelbulle, ami pár napig vicces meg cuki volt, de egy év múlva már igazán gyomorforgató a tömény fahéjszag, ami az egész metrót ellepi. Van országos kanelbulle napjuk is. A pisikávéjuktól megáll az agyam. Literszámra isszák a filteres, csurgatott kávét, minden háztartásban található filteres kávéfőző. Ez a kávéfogyasztási mód égbekiáltó istentagadás egy eszpresszóhoz szokott külföldinek. Pedig elég sok kávét isznak a svédek, a világon a legtöbbet.

 

5. Okostelefon- és divatmánia – Felüdülés hazamenni és Pesten metrózni, ahol látni még könyvet meg újságot olvasó utasokat. Itt mindenki az okostelefonját nyomkodja, olykor még a fülhallgató is bele van gyógyulva a fejükbe. Totál disztópia. Az embernek olyan érzése van, mintha digitális zombikkal utazna. A svédeknél jobban tuti senki nem majmolja a divatot. Ha valami beüt, azt jó eséllyel tömegek fogják követni. Fiatal férfiaknál hátranyalt haj, nőknél gumicsizma, derékban bő pulcsik… Kicsit a „mi mind egyéniségek vagyunk” Brian élete-szlogenre emlékeztet.

 

6. Kutyatartás – Nem ugatnak a kutyák. Svédországban nincs ridegtartás, emiatt a kutyákban nem lép fel félelem, hiszen mindig ott van a gazdival. Ha a kutyádat magára hagyod 5 óránál tovább, a szomszéd okkal jelent fel állatkínzásért. Akár el is veheti tőled a hatóság a kutyát. Ezért népszerűek a kutyanapközik (ez havi cirka két-háromezer korona – azaz 66-100 ezer forint). Mivel a kutyák állandóan sétálnak a gazdikkal, hozzászoknak a többi kutya társaságához, nevelik őket, és soha nem ugatnak (tuti fel is jelentenék az állattartót csendháborításért). Kóbor kutyát egyet sem láttam másfél év alatt, még vidéken sem. Ha kutyát házőrzésre tartanék, megvető pillantások és megjegyzések hadát vonnám magamra.

 

7. Nincs mutyi – Nincs korrupció, se hálapénz, se feketézés. Fekete foglalkoztatás maximum az építőiparban képzelhető el, és nem hallottam még olyat, hogy szellemi foglalkozásúak alacsonyabb bérre lennének bejelentve, mint amennyit valójában keresnek. Itt mindenki megél, és tud félretenni, akinek van munkája.

 

8. Nincs autó – Magyarként nagyon meglepett, hogy a fiatalok első beruházása itt nem egy saját kocsi vagy motor, hanem lakás (nyilván hitelre). Nem meglepő, ha egy családnak nincs autója, de nem azért, mert nem telik rá, hanem mert tömegközlekedni praktikusabb és jóval olcsóbb. Stockholmban sehol sincs ingyenes parkoló, az út szélén sem teheted le ingyen a kocsidat, van dugódíj is, ezért még az öltönyös menedzser is inkább metrózik. Nincs szmog a városban, noha ez annak is köszönhető, hogy 14 szigeten terül el Stockholm, szellős.

 

9. Nincs hierarchia – A svéd munkahelyeken a hierarchia csak papírforma, junior asszisztensként is teljesen átlagos helyzet, ha a nagyfőnökhöz állítasz be a terveiddel, ötleteiddel. Hatalmas váltás volt nekem egy magyar PR-iroda lefelé taposós, felfelé nyalós hangulata után. Rendkívül közvetlenek a munkakapcsolatokban, és magasról tesznek arra, kinek mi a beosztása. A közvetlenséget elősegíti a rendszeres közösségi, délutáni munkahelyi kávézás.

 

Kanada

 

Kanada1. Időjárás – Itt Alberta déli részén jellemzően hosszú és hideg a tél, a -40 fok általánosan előfordul minden télen, de az átlag is -20 körül van október közepétől április közepéig. A Chinook nevű szél azonban pár óra alatt képes tavaszt varázsolni a leghidegebb napokon is. Bármelyik órában jöhet, és a meleg, száraz levegő 10-20 fok ingadozást is okozhat. Ezért előfordul, hogy egyik nap -10 fok van, széllel együtt -15-nek is érezhetjük, de délutánra már +5-10 fok van és ragyogó napsütés. Egyébként a többi évszak sem annyira való európai embernek, lévén, hogy nem is nagyon van átmenet, és a legmelegebb nyári nap után is, ha lebukik a nap, maximum 15-17 fok van. De legalább az ősz, az szép.

 

2. Távolságok – Miután egész Kanada hatalmas, és alacsony a népsűrűség, engem mindig sokkol, amikor valaki azt mondja, hogy 4-5 óra kocsikázás nincs messze. Simán elmennek egy egy-két napos kirándulásra, amíg nem kell 10 órát vezetni, csak 8-at. Nem is említem, hogy hazamenni Magyarországra mennyire sok idő, és milyen drága. Persze a hétvégére leugrani LA-be, az „nincs messze”.

 

3. A nyugati „meg tudod csinálni”-mentalitás – Na ez az, ami engem az őrületbe kerget, pedig azt hittem, imádni fogom, mert én is hasonlóképp gondolkodom. Valószínűleg ez is a pókerarc, az itt jellemző őszintétlenség része, amikor bármilyen ötleted van, soha senki sem mondja meg azt, hogy ez butaság vagy lehetetlen, mindenre az a válasz, hogy csak akarni kell. You can do it! Szerintem alapvetően jó dolog, de mégis én azt kívánom, bárcsak néha inkább a realitást mondanák, és nem optimistán bólogatnának a hülyeségre. Bárcsak valaki egyszer megemlítette volna, hogy a letelepedési folyamat hosszú és nehéz, rengeteg stresszel jár és drága. Csak egyszer mondta volna ezt bármelyik családtag, barát, ügyvéd, bárki. Kiábrándító.

 

4. Életmód – Mindenki sportol, aktív, mindenki utazgat, általános jólét van, mindig megdöbbent a tisztasága a városoknak, és hogy mindenkinek mennyi pénze van. Nekem nagyon nehéz feldolgozni, hogy a 7-8 éves gyerekeknek a legújabb kütyüik vannak és dizájner ruháik. Mai napig mindig rácsodálkozok arra, hogy mindenki fut vagy túrázik, vagy teniszezik vagy úszik ebédszünetben. És azon is minden nap megdöbbenek, hogy itt a lakosság kétharmada bevándorló. Indiai polgármesterrel az élen, rengeteg a „kisebbség”, és mindenki ápolja a saját kultúráját. Magyar ház, mindenféle (!) étterem, és napi szinten tüntetések, ha az anyaországban esemény van. Érdekes viszont, hogy nagyon sok nacionalistával is találkozok, és nagyjából minden „eredeti” kanadainak problémája van az őslakosok kivételezett helyzetével. Multikulti és szélsőjobb.

 

5. Alkohol – Nehéz alkalmazkodni az alkoholfogyasztási szokásokhoz, pedig nem vagyok nagy ivó. Egyrészt az alkohol drága és nehezen beszerezhető (külön üzletekben kapható), itt jegyzem meg, hogy magyar bort még nem láttam, max. tokajit elvétve, de nem jellemző. Másrészt ugye csak pubok, éttermek és bárok vannak, és első kézből tudom (felszolgáltam), hogy „az alkoholfogyasztás nem érheti el a részegségi szintet”. Ez nekem tök fura, hogy miután a felszolgáló, menedzser, bár tulajdonosa is felelősségre vonható a részeg egyed biztonságáért, ezért nem engedik, hogy az emberek berúgjanak. Persze van, akinek ennek ellenére is sikerül, azt nemcsak hogy kivezetik a helyről, de ha kell, taxit hívnak (vagy szülőt), esetleg rendőrt is. Alkoholt tilos árusítani, ha a hely nem szolgál fel ételeket.

Forrás: Velvet

Tags: , , , , , ,


About the Author



MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Back to Top ↑