Warning: session_start(): Cannot send session cookie - headers already sent by (output started at /USER/multiculti/wp-includes/admin-bar.php:1) in /USER/multiculti/wp-content/plugins/ready-ecommerce/classes/req.php on line 9 Warning: session_start(): Cannot send session cache limiter - headers already sent (output started at /USER/multiculti/wp-includes/admin-bar.php:1) in /USER/multiculti/wp-content/plugins/ready-ecommerce/classes/req.php on line 9 Finnország - Multiculti.hu

Külföldről finland

Published on március 24th, 2013 | by Multiculti Juli

0

Finnország

Helsinki - Amerikai RF multi - Regionális vezetői pozició – családdal

Mi 2008-ban mentünk ki Finnországba családdal együtt és 1 évet éltünk Helsinkiben. Én kaptam a lehetőséget az itthoni leányvállalat leépítését követően, hogy egy amerikai cég regionális csapatában, a finn leányvállalat alkalmazásában építhessem tovább a karrierem. Mivel akkoriban férjem igencsak megcsömörlött a magyar multikultúrától, örömmel támogatott és ennek következményeképpen egy időre szerepet cseréltünk. Ő maradt otthon és segített rengeteget a házimunkában, gyereknevelésben és én pedig bontogattam szárnyaimat egy számomra nagyon izgalmas új pozícióban. Fiúnk, akkoriban 3 és fél éves volt. 

Kezdetek – a döntés és az első lépések
HR vezetőként dolgoztam egy amerikai tulajdonban lévő gyártó cégnél, amely a magyarországi leányvállalat leépítéséről döntött. Mivel Magyarországon a céget teljesen felszámolták, mindenképp váltanom kellett. De mielőtt még nekiláttam volna az önéletrajzom frissítésének, az akkori finn főnököm megkeresett egy regionális pozíció lehetőségével, melynek feltétele volt a költözés. Tekintettel arra, hogy családos anyaként talált meg ez a lehetőség, elsősorban nem a karrierépítés motivált, hanem a család érdekeit szem előtt tartva párommal közösen hoztuk meg a döntést. És oly szerencsés voltam, hogy párom mindenben maximálisan támogatott. Arra is hajlandó volt, hogy család jobb boldogulása reményében saját karrierjét is egy időre félretegye(!).
      
A költözés mellett szóló érveink az alábbiak voltak:
1. Család biztonsága – olyan fizetés és juttatási csomag, ami elegendő volt a család fenntartására abban az esetben is, ha férjem nem találna kint munkát;
2. Gyermekünk fejlődése – nyelvtanulás és más kultúra megismerése
3. Külföldi munkatapasztalat – nekem az ’ölembe hullt’, és bíztunk benne, hogy férjem is könnyen talál munkát 9 év multis tapasztalattal és 2 nyelvtudással.
4. Utazás élménye
 
Mivel nem relocation csomagot kaptam, minden ügyintézni való ránk maradt. Ezért is döntöttünk úgy, hogy az első 3 hónapban csak én utazom ki és kezdem el intézni a legszükségesebbeket, hogy mire a család is felül a repülőre biztosak lehessünk abban, hogy jól döntöttünk. Sok teendő akadt:
Az új munkaszerződés és juttatási csomag letárgyalása
- Magyar munkaviszony megszüntetés
- Kijelentkezés a magyar hivataloktól -egyik legkellemetlenebb teendő, mert persze személyesen kell végigjárni őket, arról nem is beszélve, hogy az ügyfélszolgálati munkatársak sokszor nem is tudták, hogy pontosan milyen lépések és milyen formanyomtatványok szükségesek. Az én helyzetemben még az is bonyolította az ügyintézést, hogy az első és az utolsó néhány hónapot itthonról dolgoztam, ami rendesen bekavart az Adó és TB intézményeknél.
- Kapcsolatok építése – erre tökéletesek a közösségi fórumok, ahol a megfelelő keresési feltételek beállításával sok kint élő honfitársat találtunk. Tőlük sok hasznos tanácsot kaptunk, segítettek a papírok intézésében, bútorok beszerzésében, óvoda választásban és még az élelmiszerek címkéinek beazonosításában is
- Bejelentkezés a kinti hivataloknál – meglepetésemre hasonlóan körülményesnek bizonyult, mint az itthoni kijelentkezés. Leginkább azért, mert a finnek oly szabálykövetőek, hogy minden pecsétnek, papírnak, betűnek és x-nek rendben kell lenni
- Lakáskeresés – kiadó lakást mindig lehet találni, de külföldiként sokkal nehezebb és legtöbbször drágább is. Arról nem is beszélve, hogy nem lehet csak néhány hónapos szerződést kötni, rendszerint min. 1 évre kell bérelni a lakást. Nekünk végül sikerült egy olyan közvetítőt találni, aki lealkudta 6 hónapra, hiszen még mi sem tudhattuk biztosan előre, hogy meddig maradunk majd.
- Óvoda keresés – itt a legnagyobb dilemmát az jelentette, hogy milyen nyelvű óvodába járjon a fiúnk. Végül nemzetközi angol nyelvű óvodát választottunk, ami ugyan drágább volt, de jobbnak láttuk, ha egy világnyelvet tanul meg a fiúnk, nem ismervén előre tartózkodásunk hosszúságát.
 
Finnország magyar szemmel
+ Nyugalom – ebben az országban senki sem rohan, még a településen belüli sebességhatár is 40 km/h (és be is tartják!).
+ Családbarát attitűd – a családokat, gyermekvállalást maximálisan támogatják és a munkahelyek is családbarátak. Nem elvárás a rendszeres túlóra és megérti a főnök, ha beteg a gyerek és azért kell otthon maradni
+ Tiszta környezet, levegő – Rengeteg erdő és tenger, a természet közelsége még a fővárosban is páratlan. Helsinki közepén húzódik egy erdő, a tengerpart is néhány perc távolságra van. Mi Helsinkiben laktunk: rendszerint vadnyulak csemegéztek a kertben, az egy utcányira lévő erdős részen egy egész mókus kolónia élt.
+ Biztonság – Nem kell félni, hogy kirabolnak, vagy ellopják a biciklidet. Az elvesztett dolgok nagy része is hamar megkerül. Betörésről mi a kint létünk alatt nem hallottunk az ismeretségi körben.
+ Egészséges táplálék – rengeteg halat és salátát esznek, minimális zsír és fűszerek hozzáadásával. Nekünk kicsit íztelenek az ételeik, és a magyaros ételeink alapjául szolgáló hús meglehetősen drága is.
+ Igazi tél – sok hó, ami meg is marad és nem válik néhány órán belül sáros trutymóvá. A szöges gumikkal könnyen lehet közlekedni a havas utakon, és a sífutóknak, gyerekeknek igazi paradicsom
+ Infrastruktúra – hivatalok, munkahelyek, és még a játszóterek is nagyon jól felszereltek. Mi túrázni is nagyon szerettünk, mert a tűzrakó helyekhez az összevágott fa és gyufa is oda volt készítve
 
- Távolságtartó, zárkózott emberek – nehezen nyílnak meg és számunkra hidegek. Keveset beszélnek, még a társasági összejöveteleken is. Igazi finn barátokra az 1 év kint tartózkodásunk során nem sikerült szert tennünk.
- Ízetlen kaja – a mi ízkultúránkhoz mérten az ételeknek semmi íze sincsen olyan kevés fűszert és zsiradékot használnak
- Szigorú szabálykövetés – ami az ő fő erényük, nekünk magyaroknak sokszor már túlzónak tűnik. A sebességhatárt nemhogy átlépnék, de még 1-2 km/h-val alatta is maradnak. Önkéntes rendőrként azokat a külföldiekkel be is tartatják. Munkahelyen is követik az előírásokat, policyket. Meg sem fordul a fejükben, hogy azokat megszegjék.
- Téli sötétség – a hideg egész jól elviselhető a jó minőségű thermo és goretex ruháik segítségével. Viszont a téli sötétség, amikor csak néhány órára van világosnak nem mondható szürkeség, az tényleg embert próbáló. Volt, hogy 3 és fél hétig nem sütött ki a nap
- Fizetésarányos büntetések – a rendőr a Kela (finn TB) szám alapján mindent lát a rendszerben és a helyszíni bírság mértékét a bejelentett fizetésnek megfelelően szabja ki
- Lakcím nélkül semmit sem lehet intézni – Amíg nem rendelkezel finn lakcímmel, addig semmilyen hivatalos szerv sem áll szóba veled. Még a bankszámlanyitáshoz is bérleti, vagy adás-vételi szerződés kell.
- Drága szolgáltatások – fodrász, kozmetikus, és minden, ami emberi erőt igényel meglehetősen drága
- Egyszerű, kényelmes sötét színű cipők – van, aki ezt pozitívumként éli meg. De én, aki a színes, magassarkú cipők/csizmák szerelmese, nehezen emészthető volt. Igaz, hogy a finn időjárás is nagy szerepet játszik abban, hogy a nők nem tipegnek mindennap tűsarkú körömcipőkben. ÉnTallinba jártam át cipőt venni, ott gyönyörű nőies cipőket kaptam jó áron.
   
Munkahelyi kultúra
- szabálykövetés: a munkahelyi utasítások, előírások, szabályzatok maximális betartása. Nem lázadoznak a
 döntések ellen, csendben elvégzik a kiadott feladatokat az előírásoknak megfelelően
- minimális társasági élet: bármilyen meglepő, a munkahely a munkavégzésről szól. Nem jellemzők a hosszú kávé/cigi szünetek, és nem igazán beszélnek magánéleti kérdésekről.
- pontos munkakezdés és végzés: nemcsak a munka kezdete biztos, hanem a vége is. A munkaidő lejártakor kiesik a toll a kézből és megy mindenki haza a családjához
- családbarát vezetés: nem kell attól rettegni, hogy ha a gyerek betegsége miatt kell otthon maradni, akkor másnap a főnök útilaput köt a talpunkra. És persze minden óvodai jeles eseményre is mindig időben odaértem.
- csapatépítés: egy csapat hulla részeg finn egy halomban. Beszélgetni nem sok időd és alkalmad marad ezeken a szeánszokon, mert a finnek képesek fél órán belül annyi alkoholt elfogyasztani, hogy még az amúgy is rövid tő mondatok is értelmetlen hörgésbe fulladnak.
 
És néhány gondolat a családdal útnak indulóknak:
A mi fiúnk óvodáskorú volt, amikor kiköltöztünk. Az utazás ténye, illetve a költözés nem okozott számára semmilyen különösebb problémát. Kicsit hiányolta az ovis barátokat, de ő még abban a korban volt (3 és fél éves), amikor még ott érzi jól magát, ahol a szülei is vannak. Ennek ellenére volt néhány nehézség, aminek feldolgozásában segítenünk kellett őt. Ezek mind időt és türelmet igényelnek, de kis odafigyeléssel könnyen kezelhetők:
- Idegennyelv
Ez az első 3 hétben okozott problémát, minden reggel sírással indult. Így minden oviba indulás azzal telt, hogy megpróbáltuk elmagyarázni fiúnknak, hogy mi miért történik. A legsikeresebb beszélgetésnek pedig az bizonyult, amikor férjem elmesélte, hogy neki is hasonló nehézséggel kellett megküzdenie, amikor a családjával gyerekkorában külföldön éltek. És lám a gyerekek milyen gyorsan tanulnak, 3 hét után már értette az alapvető utasításokat és 1,5 hónap után már tő mondatokban beszélt angolul.
- Óvodaváltás
Persze a barátok is nagyon hiányoztak az első néhány hétben. Velük skype-on tartotta a kapcsolatot és próbáltunk minél hamarabb új barátságokat kötni kint élő magyar gyerekekkel. Továbbá arra is ott ébredtünk rá, hogy itthon milyen homogén társaságba járt a fiúnk. Értetlenül állt ugyanis számos más kultúrából származó kisgyerek kinézete vagy szokásai előtt. Már az első nap elhangzottak azok a kérdések, hogy annak a kislánynak miért olyan fekete a bőre, és annak a kisfiúnak miért olyan kicsi a szeme. Majd jött a kérdés, hogy az a kisfiú miért térdel le szőnyegre mindig ugyanabba az irányba és mormol magában valamit.
- Új barátok szerzése
Már az első napokban felvettük a kapcsolatot kint élő gyerekes magyar családokkal. Elkezdtünk összejárni azokkal, akik hasonló korú gyermekük volt, így egész gyorsan új barátságokra is sikerült szert tenni.
  
Visszatérés
Mivel mi épp a gazdasági világválság idején kerültünk ki, férjemnek esélye sem volt állást találni. Ráadásul az amerikai anyacég is az európai regionális csapat leépítése mellett döntött, így az én munkámra sem volt sokáig szükség. Végül 1 év kint lét után jöttünk vissza. Az ügyintézni való persze ekkor sem volt kevesebb, ráadásul minden helyen, ahová pályáztam, azt mondták, hogy túlképzett vagyok és nem fogom beérni a magyar fizetéssel (jó, hogy ezt helyettem el tudják dönteni!!!). Mindennek ellenére egy újabb adandó alkalommal sem döntenénk máshogy, hiszen annyi élménnyel gazdagodtunk, amire itthon esélyünk sem lett volna. Sok új barátot szereztünk, sokat utaztunk, megtapasztaltuk milyen külföldön élni és fiúnk megtanult folyékonyan angolul.
 
Vicces szituk
 
Önkétes rendőr
Egyik reggel nagyon siettem a munkahelyemre, mert késésben voltam egy fontos mítingről. Előttem persze az autós 38,5 km/h-val (40 km/h a megengedett lakott területen) haladt és naná hogy abba az utcába fordult be a főútról, amerre én is mentem. Az utcában végül megelőztem, kb 50 km/h-val „száguldozhattam”, ami őt teljesen kiborította. Utánam jött egészen a parkolóig, ahol megálltam és amikor kiszálltam el kezdett üvöltözni velem finnül. Én csak röhögve annyit válaszoltam angolul (utólag már tudom, hogy magyarul kellett volna), hogy nyugodtan üvöltözzön, úgysem értem. Na több sem kellett neki, folytatta angolul, hogy: adjam vissza a jogosítványomat, közveszélyes vagyok és feljelent a rendőröknek. Mivel jobban idegesített, hogy elkések a mítingről, mondtam neki, hogy hívjpon rendőrt nyugodtan, de én most mentem. Végül üvöltözve beszállt a kocsijába és továbhajtott.
 
Mentes ásványvíz
Egyik első bevásárlásaim során segítséget kértem az eladótól, hogy hol találok mentes ásványvizet. Ő nagy szemekkel nézett rám, de udvariasan elkísért a vizekhez, ahol csak szénsavasat lehetett kapni. Másnap a büfében is próbálkoztam mentes vizet venni, ott is hasonlóan megrökönyödött arckifejezés volt a reakció. Ezekután megkérdeztem a kollégámat, hogy hol tudok venni mentes vizet, amin ő jót derült. Miután kiröhögte magát, elmondta, hogy Finnországban nem szokás fizetni mentes vízért, mert tisztább víz folyik a csapból, mint amilyet mentesként üvegbe palackoznak.
 
Nincs a naptárban március 31-e?
A bankban szerettük volna elintézni, hogy férjem is hozzáférjen a számlámhoz, melyhez persze elkértek tőle minden hivatalos papírját. Az ügyintéző elkezdte feltölteni az adatokat, majd egyszer csak értetlenül bámult a monitorra. Nézte-nézte a monitort, majd a férjemhez fordult és megkérdezte tőle, hogy mikor született. Férjem mondta, hogy március 31-én, mire a nő közölte, hogy olyan nap nem létezik. Hiába mutattuk neki az útlevelét, jogsiját, váltig állította, hogy ez a dátum nem létezik. Néhány perces vita után szólt a felettesének, hogy segítsen. Ő is odajött, ránézett a monitorra és a papírokra és percekig tanakodtak, hogy mi is lehet a gond. A felettes is újra megkérdezte a férjemet a születési dátumáról, illetve kérdezte, hogy nem emlékszik-e rosszul. Ekkor már kínunkban nem tudtuk, hogy sírjunk vagy nevessünk. Elmagyarázta, hogy a számítógép hibaüzenetet dobott ki és azért kételkednek benne. Mondtuk neki, hogy fogjon meg egy naptárat és ott is nézze meg. Miután meggyőződött arról, hogy a naptárban is 31 napos március, utasította az ügyintézőt, hogy üsse be újra a dátumot. És lőn a gép elfogadta. Kiderült, hogy a nő elütött valamit és azért kapta a hibaüzenetet. És ahelyett, hogy megpróbálta volna újra beütni, minket vont kérdőre a dátum helyességéről, a papírok valódiságáról és az emlékező tehetségünkről. No comment….
 

Finnország, 10.0 out of 10 based on 1 rating

Tags: , , , , , , , , ,


About the Author



MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Back to Top ↑