Warning: session_start(): Cannot send session cookie - headers already sent by (output started at /USER/multiculti/wp-includes/admin-bar.php:1) in /USER/multiculti/wp-content/plugins/ready-ecommerce/classes/req.php on line 9 Warning: session_start(): Cannot send session cache limiter - headers already sent (output started at /USER/multiculti/wp-includes/admin-bar.php:1) in /USER/multiculti/wp-content/plugins/ready-ecommerce/classes/req.php on line 9 Nők a csúcs közelében 2.rész - Multiculti.hu

Aktualitások Executives' pay 'up 12% over year'

Published on október 9th, 2013 | by Multiculti Juli

0

Nők a csúcs közelében 2.rész

- never ending story-

Legutolsó- a nők társadalmi szerepvállalásával kapcsolatos – cikkemet kérdésekkel zártam. A cikk és a szándékosan nyitva hagyott kérdések szerencsére sokak fantáziáját megmozgatták. Emlékeztetőül:

  • A hagyományos női szerepek tényleg  összeegyeztethetetlenek a nők szakmai előmenetelével,  a karrierrel?
  • A családon belül okoz/okozhat -e feloldhatatlan konfliktusokat a nők szakmai önmegvalósítása?
  • A kialakult társadalmi játékszabályokat hogyan lehet, egyáltalán meg lehet- e változtatni?
  • A ’női önmegvalósítás’ fogalmának  miért van még mindig pejoratív tartalma?
  • Miért felelnek a gének és  a családi minták? Az üvegplafont talán mi magunk építjük, magunknak?
  • Kik azok, akik meg tudták valósítani a lehetetlent? Sikeresek, kiegyensúlyozottak és  nőként  meg tudták őrizni családösszetartó erejüket? Keressük meg Őket! Pozitív példák kellenek és az Ő válaszaik a kihívásokra.
  • Lehet -e coaching segítségével  áttörni az Üvegfalat?
  • Egyáltalán át akarjuk törni?

A hozzám érkezett személyes visszajelzések alapján elmondható, hogy igen sokféleképpen vélekedünk erről az egyszerűnek egyáltalán nem nevezhető kérdéskörről. Számomra a legszélsőségesebb, de egyben igen őszinte reakciót egy hölgyismerősömtől kaptam, miszerint nagyon jó a cikk, mélyen elgondolkodtatta, de igazából ő maga sem nőket képzel vezető beosztásba, mivel ezen a téren igen rosszak a tapasztalatai.  Kérdésemre, hogy miért nem tudott elfogadni egy női felsővezetőt, ne adj isten miért nem tudott felnézni rá, azt a választ kaptam, hogy a vezetői és szakmai kvalitások teljes hiánya miatt.

Súlyos állítás , így hát kénytelen voltam meghajolni a vélemény előtt.

Ennek ellenére nem csak hiszek benne, de tudom, hogy ez a példa valószínűleg,  ha nem is az egyetlen, de egyedi eset, így semmiképpen nem képezheti általánosítás alapját.

Nagyon sok kifejezetten képzett és szakmailag magas szinten teljesíteni képes nőt ismerek, akik vezetőként is jól teljesítenek és emberileg is nehezen kifogásolható  kapcsolatrendszert menedzselnek.

Ha el tudjuk, el tudnánk fogadni, hogy a nők hasonló képességekkel és készségekkel bírnak, mint a férfiak,  és meg tudnánk ezzel a gondolattal össztársadalmi szinten barátkozni, akkor már csak a nyitott kérdésekre kellene válaszolni. Az esélyek egyenlőségének önmagában már a kimondása is segítene, a nemek közötti feszültségek csökkennének, így  mindenki saját maga (nem helyette mások) dönthetne arról, hogy a munkaerőpiaci szorítóba be szeretne-e  szállni, ha igen, hajlandó-e minden nap ’edzeni’ és ha már edz minden nap, akkor vajon jól tűri – e a pofonokat.

Vezetőnek lenni ugyanis tényleg nem könnyű, a felsővezetők magányosságáról nem is beszélve, ami szintén egy érdekes téma. Összetett, bonyolult, teljes embert kívánó pozíciókról beszélünk, sokirányú megfelelési kényszerről, állóképességről, állandó megújulásról, napi harcokról, melyeknek tétje, súlya alkalmasint sokkal nagyobb, mint az alsóbb szinteké!

Mi nők, akarunk-e, merünk-e ezzel a lehetőséggel, a kiválasztottság  érzésével , a  (ki)választás  szabadságával élni?

A múltkori alkalommal szándékosan nem válaszoltam meg a feltett kérdéseket, nem szerettem volna senkit befolyásolni. Nevezhetjük ezt részemről egy kísérletnek az online coaching irányába, hisz a coaching folyamat lényege, módszertani alapja az az, hogy kérdések segítségével vezetjük a coachee-t saját megoldásai, saját válaszai felé.  Remélem, aki olvasta, és akit valamiért épp foglalkoztat is ez a gondolat, az válaszolt is a kérdésekre, különösen az utolsóra, „egyáltalán át akarom törni azt a plafont vagy nem? „

Nem szeretném előtérbe helyezni az én válaszaimat, de mint „témafelelős” el sem szeretnék bújni a kérdéseim mögé, úgyhogy íme az én gondolataim:

Szerintem a  hagyományos női szerepek igenis összeegyeztethetőek a női szerepekkel, melynek azért van egy-két elengedhetetlen feltétele, mégpedig az igen magas szintű szervezőkészség,  a fegyelmezettség és a családi háttér. Amikor a szakmai karrierem anno elindult, nagyon kicsik voltak a gyerekeim, de szervezéssel mindent meg tudtam oldani. Fegyelmezett voltam a munkámban és fegyelmezett voltam a szabadidőmben is, nagyon vigyáztam a kényes egyensúlyra és mindent ennek rendeltem alá.

A nők szakmai előremenetele és „önmegvalósítása” csak akkor nem okozhat feszültségeket, ha a párkapcsolat, a család stabil alapokon, valóban közös értékrenden és nemek közötti kölcsönös tiszteleten alapul. Tudom, hogy ezek most cukormáztól csöpögő szavaknak tűnnek, de a rossz hír (jó hír?) az az, hogy ez a valóság. A mai világban Mindenkinek, nőknek, férfiaknak egyáltalán, nagyon sokat kell dolgozni, nem adott a hosszú távú biztonság és bizonyosság, hogy a munkám  és a munkahelyem örök. Mindennapi megmérettetés van és rendkívül nagy stressz. Ilyen szempontból talán nem is lényeges, hogy ez vezetői vagy beosztotti stressz, hisz a stressz az stressz, akárhogy is nézzük. Egy jó kapcsolat, ami a másik sikeréből is táplálkozik, ahol a felek valóban egyenlőek, ahol közös szellemi tőke tartja össze a családot: ott nem lehet gond a nők pillanatnyi szerepének (anya—feleség –vezető) helyes megítélésével és a kapcsolat sokat, meglepően sokat kibír.

És igen, nagyon fontos, hogy milyen géneket hozunk, mit láttunk gyermekkorunkban, milyen társadalomfelfogás szerint szocializálódtunk. Hogy gyermekként  megengedő, támogató, fejlesztő vagy kritizáló, lefojtó, poroszos családi/iskolai környezetből merítettünk és sikeresen felépítettük a saját önbizalom-várunkat vagy éppen már idő előtt leromboltuk azt?

Reális-e az önképünk, tisztában vagyunk–e hozott és szerzett képességeinkkel ,  tisztában vagyunk–e a (női) vezetőket jellemző kihívások természetével? Számba veszünk –e minden releváns körülményt, amikor felsővezetői pozícióra áhítozunk?

Tudjuk-e, hogy mire vállalkozunk és milyen lehetséges kimenetelekkel?

Nem hiszem, hogy mindig , mindenki tudatosan felkészül, mielőtt döntést hoz az egyik  legfontosabbról: saját magáról!

Coaching segítségével nagyon szépen fel lehet térképezni minden olyan vakfoltot, melyek megakadályozhatnak és az esetek többségében meg is akadályoznak bennünket a döntés szabadságában. S mivel vakfoltok, tényleg nem látjuk őket, de nem árt, ha tudjuk, hogy ott vannak!

A Coaching az egyik legjobb eszköz, hogy ezek a vakfoltok láthatóvá váljanak!  A Coaching folyamat egy nagyon érdekes ’utazás a koponyám körül’, hihetetlen felfedezésekkel és élményekkel teli, hatása, annak mértéke ugyan lehet eltérő, de hogy nem marad nyom nélkül, az biztos.

Danka Szilvia

Tags: , , , , , , ,


About the Author



MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Back to Top ↑